Pszichológia az életben...

Sziasztok,

Nos ma egy jó nap volt. Jó piás nap volt. Voltak reggeli aggodalmak, amiket röhej de még itt blogon se írnék le semmi pénzér....tehát titkos infok. És még aggódni fogok miatta 15 napig amikor is kiderül, hogy volt e miért aggódnom, vagy sem és ha volt akkor tovább aggódhatok. Nah szóval még leírva is bonyolult.

A nap száma:

https://www.youtube.com/watch?v=bT_T2_GGxmU

Nagyon jóó. Imádooooom!!!

Mivel ez egy pszichológiai blog...probálok nem csak magamról írni, hanem a pszichológiáról is. Még nem említettem, hogy Atkinson & Hilgard Pszichológia című könyvéből szereztem a tudásomat, s belőle is írom ki a következtetéseket...saját példákkal amik velem történtek. Nagyszerű könyv, népnyelven írva...szaknyelv természetesen van benne, de pont olyan példákkal fűszerezve amit mindenki megért. Egyszerűen nem lehet letenni (mondom én aki szereti a pszichológiát).
Ma mint már említettem eléggé felöntöttünk a garatra...bár nem így terveztük, úgy gondoltuk,hogy megyünk egy-két helyre csinálunk fényképeket...dumálunk stb.Ez így is alakult csak bekukkantott még a bor. És hát mit is mondjak a hatásaival gondolom mindenki tisztában van. Ha nem, itt egy kis segítség:
 

• 0,03-0.05 %-os véralkoholszint*: lazaságot, könnyedséget, gátlások feloldódását eredményezi. Gyakran olyan dolgokat mondunk amiket amúgy nem tennénk. Önbizalmunk nő. Mozgásunk lassul. ( A Béla a sarokban aki eddig nem beszélt, most megszólal és résztvesz a beszélgetésben)
• 0,10 %: beszéd elkentté válik, megnehezül a mozgásunk koordinálása. (Béla és Jani beszélgetnek , de már semmi értelmesről fél óra mire kinyögnek olyan mondatokat, melyeknek nincs értelme, nem ajánlatos felkelniük mert a földön kötnek ki nagy valószínűséggel.)
• 0,20 %: mozgásképtelenné válunk. (Béla fekszik, nem mozdul...úgykell ráteríteni a plédet, nehogy megfázzon kint.)
• 0,40 %: akár halálos is lehet. (Nem részletezem Bélát.)

*(30-50 mg alkohol 100 ml vérben)

Szóval így állunk. Én amondója vagyok...mindenki elengedheti magát, csak ne vigye túlzásba. Én nem szoktam szégyelni a dolgokat amiket teszek. Van aki igen...
Énekelgetni szoktam, meg ilyesmi...egyszer rúgtam be olyan nagyon...akkor ki is estek részletek, torkomszakadtából énekeltem a tanárok szobája alatt. Nemgáz!
Jó buli volt azt mondom nektek. Jó úgy elengedni magad, hogy rátudod fogni a piára. =P

U.I: Gondolom mindenki tudta, hogy Magyarországon zéró tolerancia van érvényben, tehát ha inni akarsz, vagy hagyd otthon a kocsit, vagy vigyél józan sofört. S ezzel egyetértek.
 

9:30-kor keltem, arra hogy ugat a kutya, egy darabig próbáltam elfolytani az ugatást, megnem hallani azt az éles hangot, de valahogy erőlködve nem lehet aludni, tehát az erőlködésem hogy ne halljam meg az ugatást, azt eredményezte hogy kiment az összes álom a szememből. Mivel pszichológiai blogot írok, így leírom, hogy mi is történt pontosan.

Az én esetemben érzelemközpontú megküzdéssel próbálkoztam, ami azt jelenti hogy nem a stresszhelyzetet oldottam meg, hanem az azt kiváltó érzelmeket próbáltam csökkenteni, ami nem ért célt. Próbálhattam volna még a problémaközpontú megküzdést , ami a magát a problémát próbálja megoldani, tehát az én esetemben az lett volna a megoldás, hogy kimegyek a kutyushoz és rászólok, hogy jó lenne abbahagyni a kiabálást... 
Sajnos ez a két lehetőség van, de nekem most nem bizonyult hasznosnak egyik sem. Nem voltam elég álmos, hogy ezzel a helyzettel szembeszálljak. Tehát így keltem fel ma.

Sokat gondolkodtam, hogy mit kéne kezdjek az életemmel, mármint az érzelmeimmel a személyiségemmel, s elhatároztam azt , hogy hangos leszek. Ez most így hülyén hangzik, de aki ismer az tudja, hogy csendes vagyok és gátlásos, ami persze nem minden esetben igaz, barátok/haverok közt ez teljesen nem így van. Néha azt hiszem skizofrén vagyok, egyszer hangos vagyok és vidám, máskor meg csendes, gátlásos, halk. Nem véletlenül merültem el a pszichológiában, próbálom megfejteni magamat, hogy mit miért is teszek. Nah ez milyen megküzdés? Igen, problémaközpontú. =D
Visszatérve az elhatározásra...szeretem....mert ilyenkor mindig boldogabb leszek, hogy van kiút ebből a kútból. Örök optimista révén, mindig keresem az utat, próbálom magam olyan helyzetekbe hozni, ami mégha kínos is, de az előrejutást eredményezi.

Azt tudom, hogy nagyon rosszul viselem az első beszélgetéseket, ha ismerkedek. Kinem állhatom a jópofizást, meg a közhelyeket. Azt próbálom megtanulni, hogy ez a találkozás, hogy lenne lehetséges ezek nélkül. Hmm...lehet, hogy sehogy? Jópofizás:(csevegni olyan dolgokról, amik alapvetően nem is érdeklik az embert, csak azért kérdezik vagy mondják hogy ne legyen csend). Mondjuk így belegondolva a csend is rossz, olyankor hülyének érzem magam. De ha jópofizunk akkor meg nem érzem magam hitelesnek.
Nos gondolom mindenki tisztában van ezekkel az érzésekkel, első vagy második találkozáskor..... vagy ha nem akkor az valamit nagyon jól csinál, valami olyat tud amit én már régóta kutatok...

Nos hát mivel ez az első bejegyzésem, mondhatni még amatőr vagyok eme műfajban. Egyenlőre keresem azokat a témákat, amik általában érdeklik az embereket. Jópár pszichológia könyvet tettem már a magamévá. Éjszakákon keresztül örültünk egymás társaságának. Leginkább olyan dolgokat szeretnék az olvasók elé tárni, amik előfordulnak a hétköznapi életben, melyekkel rájöhetünk bizonyos dolgokra, bizonyos emberek viselkedésének indittatásaira. Szóval érdekes lesz a dolog. Nagy hévvel áltam neki, ajánlom hogy ne csökkenjen a lelkesedésem. Ez nem fenyegetés volt, magamnak szólt. =D